A templáriusok krónikája
egy történeti áttekintés
1095 Deus vult - II. Orbán Pápa felszólítása Clermontban a Szent Helyek felszabadítására
1096 Az első keresztes hadjárat kezdete

Cisztercita rend alapítása
1099 Jeruzsálem meghódítása és az első keresztes hadjárat vége.
1118 "Jeruzsálem Templom Szegény Szerzetesrendjé"-nek alapítása Hugues de Payens, Godefroy de St. Omer és hét Franciaországból származó lovag által, azzal a feladattal, hogy a zarándokutakat biztosítják és a Szenthelyeket védjék.
1119 II. Balduin, Jeruzsálem királya (1118-1131), átengedett a rendnek néhány épületet, az egykori Salamon templom területén, Jeruzsálem templomának lovagrendjét (Milita
Templi Hierosolymitani) Fortnak nevezik.
1126 Hugues de Payens levélben támogatás kérésével fordult Bernhard von Clairvauxhoz.
1128 A troyesi zsinaton Hugues de Payens által, a bencések és ciszterciák előírásainak példája alapján megfogalmazott és a Bernhard von Clairvaux által szerkesztett szerzetesrendi szabályokat II. Honorius Pápa megerősítette. Ezek után a templáriusokat első barát- és lovagrendként ismerik el a keresztény történelemben.
1129 A rend megkezdi tevékenységét az Ibériai-félszigeten.
1139 A második lateráni zsinat keretében a templáriusokat március 29-én az Omne datum
Optimum Bulla alapján a római Szentszék kizárólagos juriszdikciója alá rendelték.
1143 A Militia Templi Bulla alapján a rend II. Cölestin Pápától meghatalmazást kap néhány templom és temető birtoklásáról.
1146 Vezelayben Bernhard von Clairvaux meghirdeti a második keresztes hadjáratot.
1147 Bernhard kérésére III. Eugén Pápa engedélyezi a templáriusoknak a Szentföld megvédésének érdekében teljesített szolgálataikért egy vörös kereszt (a sinitra) bal vállon való állandó hordásának exkluzív jogát, Krisztus vértanuságának maradandó emlékéül.
1147-1149 Második keresztes hadjárat.
1148 A jeruzsálemi Szt. Johannis Menházrendből egy katonai lovagrend lesz a templáriusok példája alapján.
1153 Bernhard von Clairvaux halála.
1169-1171 Saladin sikeresen egyesíti Szíriát és Egyiptomot.
1187 A keresztény hadsereg Hattinnál elszenvedett megsemmisítő veresége után, a muzulmánok Saladin vezetése alatt elfoglalják a Szentvárost. A templárius rend elveszíti törzsházát Jeruzsálemben.
1191 A templárius rend áthelyezi székhelyét Akkoba, amely akkoriban a latin királyi birodalom legfontosabb városa volt.
1189-1192 Harmadik keresztes hadjárat.
1191 A Jeruzsálemi Szt. Marienrend német ága, a Menházrend Akko ostromlása alatt a templáriusok példájának követése mellett dönt. Így ők is katonai renddé alakulnak át.
1192 Fegyverszünet Saladinnal. Jaffánál fekvő Tyros part a keresztények tulajdonában marad. Keresztény zarándokok szabadon járhatnak be a muzulmán Jeruzsálembe.
1193 Saladdin halála.
1202-1204 Negyedik keresztes hadjárat (Konstantinápolyba).
1207 III. Inozenz Pápát egyetlen affiliált pápaként felveszik a rendbe.
1208 Katharok elleni keresztes hadjáratok kezdete.
1212 A keresztény hadsereg győzelme a mórok ellen Naves de Tolosanál.
1217 A Chastel de pélerin, athliti zarándokkastély felépítése.
1220 Tatár invázió kezdete Kínában.
1218-1221 Ötödik keresztes hadjárat.
1228-1229 Keresztes hadjárat II. Friedrich császár uralkodása alatt.
1229 II. Staufer Friedrich diplomatikus úton visszahódítja Jeruzsálemet.
1241 Tatárok első ellenséges betörése a Szentföldön.
1243-1246 Safedi templárius-erőd újjáépítése.
1244 La Forbienál megsemmisítő vereséget szenvednek el a keresztények, valamint másodszor és véglegesen a muzulmánok kezébe kerül Jeruzsálem. Montsegur hegyierőd bukása - a katharok elleni keresztes hadjáratok befejeződnek.
1245 Első lyoni zsinat.
1248-1254 Az utolsó nagy keresztes hadjárat.
1266 Baybars Szultán elfoglalja Safedet.
1268 Szaracének kezébe kerül a Beaufort templárius-vár és Antiochen városa.
1275 Második lyoni zsinat.
1291 Hősies védelem ellenére Akkot hat hetes ostrom után május 18-án elfoglalják a szaracének. A 21. Nagymester Guillaume de Beajeu elesik a csatában. Augusztus közepén a templáriusok utolsó támaszpontjaikat, Tortosát és a Chastel de Pélerin-t is elhagyják. Ezek után a rend Ciprusra helyezi át székhelyét.
1300 Még egyszer sikerül a rendnek a Torosa előtt fekvő Riad szigeten letelepedni és erős erődöket építeni.
1302 Támogatás hiányában elvesztik a templáriusok Ruad-szigetet a szaracének ellen. Így a keresztények végleg elveszítették a keresztes háborúk során meghódított összes birtokot. VIII. Bonifác elengedi a Unam Sanctam Bullát.
1305 Az egyház "Babiloni fogságá"-nak kezdete. Bertrand de Got, Bordeaux érsekét, IV. Fülöp francia király unszolására november 14-én Lyonban
Clemens Pápává koronázzák.
Avignonba helyezi át székhelyét. Onnantól 70 évig az egyház a franciakirályi ház függősége alatt uralkodik.
1305 A 23. Nagymester, Jacques de Molay Ciprusból Franciaországba utazik Clemens Pápához, hogy meggyőzze egy újabb keresztes hadjárat szükségességéről, amellyel vissza tudnák hódítani a Szentvárosokat. A Jeruzsálemi Szt. Johannis szerzetesrend (Johanniták) megkezdi Rhodos szigetének elfoglalását.

1305

 Október 13-án "fekete ünnepnap"-on Franciaországban letartóztatják az összes templáriust egy "éjjeli és ködös akció" keretében. V. Clemens Pápa tiltakozik Fülöp Király eljárási módja ellen.
1308 72 "beismerő" templárius kihallgatása után V. Clemens Pápa a Faciens misericordiam Bullán keresztül megkezdi az eljárást a templáriusok ellen.
1310 Philippe von Marigny, Sens bíborosa elrendelte 59 templárius, akik visszavonták kínzás alatt kizsarolt vallomásukat, nyilvánosan, máglyán való elégetését újabb bűncselekmény elkövetése miatt.
1311 A "kivizsgálások" lezárulnak júniusban. Októberben az V. Clemens által összehívott zsinat Bécsben ülésezik, hogy többek között a templárius rend további sorsáról döntsön. 114 kardinális, bíborosok és püspökök vesznek részt. Öt francia püspök kivételével a számottevő többség a rend elítélése ellen van és meghallgatást követel.
1312 Fülöp király április 2-án megjelenik Bécsben, a tőle teljes mértékben függő Pápát kényszeríti a templárius rend felszámolására zsinati döntés hiányában, "nem jogi okból kifolyólag (de jure), hanem a közjólét megőrzésének érdekében és pápai eszközök jogán". Május 2-án az Ad Providam Bulla szerint a templárius rend birtokainak tulajdonjogát átruházzák a Jeruzsálemi Szt. Johannis Menházrend lovagrendjére, a későbbi máltai rendre.
1314 Március 18-án a király utasítására Jacques de Molay Nagymestert és Goffroy de Charnayt, Normandia preceptorát máglyán égetik el a Szajna-szigeten. Komtur Jean-Marc Larmenius, akit Jacques de Molay nem sokkal mártírhalála előtt a 24. nagymesternek nevezett ki, összegyűjti a templárius rend szétszóródott maradványait és titokban tovább vezeti a rendet.
1317 A Krisztusrend alapítása Portugáliában és a Montesa rend alapítása Aragonban.
1319 Az Ad ea ex quibus Pápai Bullán keresztül a Krisztusrend hasonló kiváltságokat kap, mint néhai előde, a templárius rend.
1324 Február 14-én Jean-Marc Larmenius kinevezi Theobald von Alexandriát utódának a nagymesteri tisztségre és átadja az összegyűlt vezetői-gyűlésnek az átruházási okiratot. Ez a még napjainkban is létező dokumentum, "Larmenius Charta"-ként az elkövetkezendő évszázadokban a rend további útjának, csak úgy mint a nagymesterek szakadatlan sorának, vagyis a rend régenseinek alapját képezi egészen a mai napig.
1705 A templáris rend vezetőinek gyűlése Versaillesban. Az újonnan választott nagymester, Philipp von Bourbon, Orléans hercege és későbbi francia régens, megerősíti március végén az új állapotokat. Az Ordre du temple ezentúl egy hivatalos világi lovagrend.
1723 Halála után a nagymester tisztségében három másik Bourbon-házból származó herceg követi.
1754 A rend clermonti jezsuiták testületében való szereplésének fejezete. Hitvallás és elkötelezettség letétele a rendi négy fő erény értelmében, a megismerés erejének, a bátorságnak, a szerénységnek és az igazságosságnak a megőrzésében vett lovagi gondolkodása mellett.
1776 Cossé-Brissac hercegét választják nagymesterré.
1778 Franciaország három rendi tartományának Lyonban tartott gyűlésén eldöntik, hogy ezentúl a rend eddigi neve mellé "a Szentváros jótékony lovagjai" elnevezést fogja kapni. Hasonlóképpen a rend célkitűzéseiben megfogalmazzák Krisztus szolgálását és a mennyei Jeruzsálem templomának újjáépítését. A francia forradalom kitörése után Cossé-Brissac átadja a rend archívumát Radix de Chevillonnak.
1792 Cossé- Brissacot guillotinnal lefejezik. A rend túléli a forradalmat és a 19. század elejére új virágkorát kezdi élni. Számos befolyásos személyiség jelentkezik felvételre.
1805 I. Napóleon császár elrendeli a templáriusok elleni per aktáinak Vatikánból Párizsba való hozatalát és egy bizottság felállítását, amely ártatlannak találja a rendet. Erre Napóleon rehabilitálja az Ordre du Temple-t és, mint a forradalom által elvesztett nemesi rendet, újra elismeri.
1814 XVIII. Lajos felújítja a királyi protektorátust a templárius rend felett.
1818 Az Ordre du Temple elkezd terjeszkedni Franciaország határain kívül egész Európában.

Következő lépésként priorátusok alakulnak többek között Nagy-Britannia, Németország, Belgium, Svájc és Svédország területén.
1825 A "Templáriusok kézikönyve" című könyv kiadása Párizsban. Újabb elismerése a rend további létének. Határozott lehatárolás a szabad-mór mozgalomról.
1837 A rend határozott hitet tesz a katolikus vallás mellett. Egy ennek megfelelő kijelentést dokumentál az ősi rendi hagyomány és a római egyházhoz való hűség helyreállítása.
1845 XVI. Gregor Pápával való egyezkedések a templárius rend újra-elismerésének érdekében.
1853 A rend státuszhelyzetét III. Napólen császár egy dekrétumon keresztül hivatalosan is igazolja és ezentúl Ordo Supremus Militaris Templi Hierosolymitani (OSMTH)-ként ismerik el.
1871 Augusztus 15-én a rend régense, Dr. A.G.H. Vernois átadja a rend párizsi archivumának legfontosabb aktáit Dr. Maurynak, Franciaország Nemzeti-archívumának.
1894 Az OSMTH vezetői-gyűlésén elhatározzák egy nemzetközi titkárság létrehozását.
1934 A jogok átruházása az új régensre, Theodor Covias-ra.
1935 Emil J. I. Vandenberg régens lesz.<
1940 Korlátozva a háborús behatások és Belgium megszállása miatt Emil J. I. Vandenberg, a régens átadja az archívumot és az összes dokumentumot Portugália nagypirorjának, Antonio Camplello Pinto de Sousa-Fontes-nek.
1942 Dom Antonio Pinto de Sousa-Fontes lesz a rend új régense. Az OSMTH székhelye ezentúl Porto lesz Portugáliában.
1960 Dom Fernando Pinto de Sousa-Fontes, Portugália nagypriorja a rend régense lesz, amely majdnem mindegyik európai országban, de még Észak- és Dél-Amerikában, csakúgy, mint Ausztráliában is saját priorátusokat tart.
1964 Velencében száműzetésben élő II. Péter, Jugoszlávia királya, átveszi a királyi protektorátust az egész Egyesült Államokbeli nagypriorátus felett.
1970 Első egyetemes fejezet a 20. században. A "katolikus" kifejezés a "keresztény" kifejezésbe megy át. A templárius rend tagságának alapfeltétele egy elismert keresztény hitvalláshoz való tartozás igazolása. Ettől kezdve a rend ökumenikus karaktere a státuszokban is rögzítve van.
1990 Egy nemzetközi rendi-fejezet keretében szemtember 22-én üdvözült Maximos V. Hakim, Antiocha, az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem pátriárkája Kölnben a St. Gereon Bazilikában átveszi az egyházi protektorátust.
A Pátriárka iránti hűség esküvel ("Szentföldön élő keresztények védelme és megsegítése") 872 év után visszatérnek a Jeruzsálemhez templom lovagjai a rend eredetéhez.
1994 Először a rend 1312-es apostoli felszámolása óta, április 27-én egy német és osztrák nagypriorátusi delegációt ebből az alkalomból, mint "Jeruzsálem templáriusainak lovagrendjé"-t fogadnak a Vatikánban és nyilvános áldásban részesülnek II. János Pál Pápától.
Megkezdődik az OSMTH patronátusa alatt álló Al Mahab-Clinic újjáépítése Nablus-Rafidiahban, Nyugat-Jordániában.